„Vannak másodrendű állampolgárok – és az állam nemcsak hallgat erről, hanem aktívan fenntartja ezt a rendszert.”
Kik a romák a magyar állam szemében?
A romák nem csupán kisebbség – ők a bűnbak szerepében tetszelegnek, akiket politikailag könnyű hibáztatni mindenért: bűnözésért, munkanélküliségért, szociális válságért. A kormányzat nem küzd a diszkrimináció ellen – hanem része annak. Törvényekkel, intézményi gyakorlatokkal és nyílt retorikával tartja fenn azt a rendszert, amely a romákat másodrendű polgárokká teszi.
Oktatás: elkülönítés kiskortól
A roma gyerekeket gyakran külön osztályokba, „speciális” iskolákba irányítják, ahol alacsonyabb színvonalú oktatást kapnak. A kormány ezt az „integráció elősegítésének” álcázza, valójában azonban szegregációt hajt végre.
Munka: állami alárendeltség
A romák munkaerőpiaci lehetőségei szinte nullák. Az állam által kínált „közmunka-programok” nem valódi kitörési lehetőségek, hanem olcsó, megalázó foglalkoztatás – a túlélésért. A felzárkózás helyett bezárás történik.
Lakhatás: kilakoltatás, alternatíva nélkül
Számos roma családot tesznek utcára a helyi önkormányzatok – állami asszisztenciával. A „teleprendezés” jelszavával a romák kiszorítása történik – méltó lakhatás biztosítása nélkül.
Egészségügy: nem kívánt betegek
A roma közösségek egészségügyi ellátása gyakorlatilag nem létezik. A kórházakban hátrányosan kezelik őket, a roma nőket sterilizálják, gyakran tudtukon kívül. Az állam nem nyomoz, nem vizsgál – mert nincs politikai akarat.
Rendőrség és bíróság: az igazság nem mindenkinek jár
A rendőri túlkapások célpontjai gyakran romák. A panaszok elsikkadnak, a bíróságok elfogultak. A „jogállam” itt nem működik – csak a kiválasztottaknak.
Az állam mint diszkriminációs gépezet
Ez nem véletlen – ez politika. A Fidesz-kormány célzottan tartja fenn ezt az elnyomó struktúrát. Az integráció helyett kriminalizál, a párbeszéd helyett megbélyegez, a segítség helyett kontrollt alkalmaz.
Mi következik?
Ha a romák helyzetén nem változtatunk, a magyar társadalom morális alapjai fognak végleg összeomlani. A kérdés nemcsak az, hogy mit tesz az állam – hanem az is, hogy meddig hallgat erről a többségi társadalom.
Ma a romák a célpontok. Holnap bárki lehet az.
