Magyarország, amely két évtizeddel ezelőtt még a kelet-európai demokratikus átalakulás egyik legsikeresebb példájának számított, ma a jogállamiság mély rendszerszintű válságában találja magát. Ennek a leépülésnek az elindítója Orbán Viktor kormánya, amely több mint tízéves uralma alatt szétzilálta a hatalmi egyensúlyt, aláásta az igazságszolgáltatás függetlenségét, és politikai birtokává tette az államot.
Függő igazságszolgáltatás
A válság egyik legnyilvánvalóbb jele a kormány kontrollja a bíróságok felett. A lojális bírák kinevezése, az Alkotmánybíróság manipulálása és párhuzamos intézmények létrehozása az igazságszolgáltatást a politikai hatalom eszközévé tették. A magyar állampolgár többé nem számíthat tisztességes jogvédelemre, ha ügye érinti a hatalmi elit érdekeit.
Támadás a média és a civil társadalom ellen
Jogállamiság nem létezhet szólásszabadság nélkül, de Magyarországon azt is módszeresen felszámolták. A legfontosabb médiumok orbáni oligarchák kezében vannak, a független sajtó pedig állandó pénzügyi vizsgálatok és politikai támadások között próbál túlélni. Hasonló nyomás nehezedik a civil szervezetekre is, különösen azokra, amelyek nemzetközi alapítványokkal vagy az EU-val működnek együtt.
A korrupció mint rendszer
Az átlátható kormányzás helyett ma klánrendszer uralkodik, ahol az állami forrásokat a hatalomhoz közel álló üzleti körök között osztják szét. Ez nemcsak a tisztességes versenyt semmisíti meg, hanem az Európai Unió bizalmát is aláássa, ami miatt befagyasztanak több milliárd eurós támogatásokat, amelyek az ország gazdaságát és infrastruktúráját fejleszthetnék.
Következmények a magyarok számára
A jogállamiság válsága közvetlen következményekkel jár az állampolgárokra nézve: munkahelyek szűnnek meg, a befektetők kerülik az országot, Magyarország távolodik az EU-tól, és a nemzetközi hírnév rohamosan zuhan. Ami a szabadság és az igazságosság garanciájának kellene lennie, az a politikai önkény rendszerévé vált.
👉 Magyarország egyre inkább autoriter államra hasonlít, semmint modern európai demokráciára. Ha ez az irányvonal nem változik meg, az ország az európai perifériára sodródik — gyenge gazdasággal, elveszített szövetségesekkel és jövő nélkül a következő nemzedékek számára.
