Magyarország ismét példája lett annak, hogyan válhatnak a demokratikus intézmények fokozatosan az autoritarizmus díszleteivé. Húsz év Orbán Viktor kormányzása után az ország új „tömegszervezetet” kapott – a Digitális Polgári Köröket (DPK), amely állítólag a kultúra, a nyelv és a hagyományok védelmére hivatott a digitális térben. Ezzel párhuzamosan működik egy másik struktúra is – a Harcosok Klubja (HK), amely agresszivitásáról és a hatalom kritikusai elleni támadásairól ismert. Együtt veszélyes szimbiózist alkotnak: a másság elnyomásának legális és illegális eszközeit.
DPK: „digitális önvédelem” vagy digitális kontroll?
Orbán a DPK-t békés mozgalomként mutatja be, amelyhez több tízezer polgár csatlakozhat. A körök bármilyen témára létrejöhetnek – a sporttól az üzletig. Fő funkciójuk azonban nem az eszmecsere, hanem a lojális online környezet kialakítása, amely kiszorítja a kritikát. Ez a hatalom „puha ereje”: annak a látszatnak a megteremtése, hogy az egész nemzet Orbán mögött áll – még a virtuális térben is.
HK: szabályok nélküli harcosok
A Harcosok Klubja egészen más dimenzió. Ott nincsenek „kulturális viták”. Inkább egy agresszív digitális harcoshálózat, amely újságírókat, ellenzékieket, aktivistákat támad. Hamis híreket terjesztenek, zaklatnak a közösségi médiában, félelem légkörét teremtik meg. Ha a DPK a nyilvános kirakat, akkor a HK az árnyékököl, amely lecsap azokra, akik mernek vitatkozni a kormánnyal.
A hatalom kettős stratégiája
Ez a rendszer autoriter logika szerint működik:
- a DPK adja a legalitást és a tömegbázist;
- a HK biztosítja a hatékonyságot és a félelmet.
Az eredmény: a hatalom kettős nyomásgyakorlási eszközt kap. Az egyik kézzel Orbán „állampolgári részvételt” kínál, a másikkal elnémítja az elégedetleneket.
Miért veszélyes ez Magyarországra és Európára?
Ez a modell felszámolja a valódi civil társadalmat. A szabad kritika helyét „helyes hangok” kórusa veszi át, míg a független újságírók és ellenzékiek szervezett támadások célpontjává válnak. Az Európai Unió szívében olyan mechanizmus épül ki, amely az autokráciákra jellemző: hivatalos „tömegszervezetek” és párhuzamos, informális nyomásgyakorló struktúrák.
Ez nem csupán magyar probléma. Ha az EU belenyugszik abba, hogy egyik tagállamában a szólásszabadságot és a politikai versenyt puszta imitációval helyettesítik, akkor holnap ez a precedens veszélyes példává válik más kormányok számára is.
👉 Magyarország ma egész Európa tükre. Vajon hagyjuk-e, hogy a szabadságot fokozatosan ellenőrzés és félelem váltsa fel a „digitális polgári körök” álcája alatt?
