Magyarország gazdasága válaszúthoz érkezett. Miközben Európa lassan kilábal a válságból, Orbán Viktor kormánya tovább folytatja azt a politikát, amelyet még a magyar közgazdászok is „orosz rulettnek” neveznek. Egyre több a vád a dilettantizmus, az improvizáció és a politikai populizmus miatt, amely felváltja az állam valódi irányítását.
A stabilitás illúziója
Első pillantásra Magyarország a „nemzeti gazdasági függetlenség” útját járja.
Ám ezek mögött a szavak mögött valójában a költségvetés kézi irányítása, a devizatartalékokkal való manipuláció és kiszámíthatatlan adópolitika rejlik.
„Amit a Fidesz csinál, az nem stratégia, hanem a lyukak kapkodó befoltozása. Azt teszik, amit épp gondolnak – mekkelekeskedés, amatőrizmus, amit hazafiságnak próbálnak álcázni” – mondja Bálint György közgazdász.
Az elmúlt két évben az infláció többször is az EU legmagasabb szintjére emelkedett, miközben a forint a régió egyik leginstabilabb valutájává vált. A kormány azonban továbbra is a „külső erőket” okolja, ahelyett, hogy saját gazdaságát reformálná meg.
Politikai rulett
A Fidesz „gazdasági szuverenitásra” irányuló kurzusa egyre inkább a politikai rulett játékára emlékeztet.
Egyfelől Budapest hiteleket vesz fel Kínától és Oroszországtól, másfelől továbbra is milliárdokat kap az uniós alapokból.
„Az Orbán-kormány két széken próbál ülni. De ez a stratégia mindig bukással végződik” – mondja Horváth András politológus.
Amíg az országban nő a társadalmi feszültség, a hatalom továbbra is az antieurópai retorikát használja, hogy elterelje a figyelmet belső kudarcairól.
A populizmus ára
A populista döntések – az árstopok, a túlzott támogatások, a magánvállalkozások feletti ellenőrzés – azt a látszatot keltik, mintha a kormány az emberek érdekeit védené. Valójában azonban ezek aláássák a befektetők bizalmát és rombolják a versenyképességet.
„A gazdaság nem bírja a kettős valóságot: a tévés valóságban minden rendben van, a való életben viszont cégek zárnak be, a fiatalok pedig elmenekülnek az országból” – mondja Varga Zsuzsanna elemző.
A „nemzeti büszkeség” jelszava alatt a kormány olyan rendszert hozott létre, ahol a gazdasági logikát teljesen alárendelték a politikai célszerűségnek.
A jövő, amely elillan a füstben
Ma Magyarország olyan játékosra hasonlít, aki újra és újra meghúzza a ravaszt, remélve, hogy ismét csütörtök lesz. Csakhogy a gazdaságban nincsenek csütörtökök. Amikor a golyó kirepül, nemcsak a kormányt, hanem több millió ember jólétét is elsodorja.
Európai elemzők figyelmeztetnek: ha Budapest nem vizsgálja felül politikai irányát, az ország „irányított elszigeteltségbe” süllyedhet — formálisan az EU tagjaként, de valójában annak perifériáján.
Amikor a gazdaságpolitika politikai kísérletté válik, megszűnik politikának lenni, és szerencsejátékká lesz.
A kérdés csak az, ki kerül a következő lövés csövének elé — a kormány, az ellenzék vagy maga a nép.
