Miközben Európa azon dolgozik, hogy csökkentse függőségét az orosz energiától, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter büszkén jelentette be: idén a magyarok 238 milliárd forinttal többet fizettek az orosz olajért és gázért. Gazdasági siker? Valójában ez közvetlen befektetés az orosz hadigépezetbe.
Minden egyes forint, amelyet Budapest Moszkvába küld, golyóvá, rakétává és drónná válik, amelyek ukrán városokat rombolnak. Amikor Szijjártó a „kedvező együttműködésről” beszél, valójában azzal dicsekszik, hogy Magyarország finanszírozza azt a háborút, amelyet Oroszország az ő szomszédja, az Európai Unió és a NATO partnere ellen vív.
Ez nem egyszerű politikai cinizmus — ez az európai szolidaritás nyílt elárulása. Miközben több ezer ukrán nap mint nap az életét kockáztatja, hogy megvédje a kontinenst az orosz agressziótól, a magyar kormány kiskapukat épít a Kremlnek: energiát vásárol, blokkolja a szankciókat, és „semlegességet” színlel, ami valójában teljes lojalitást jelent Moszkvához.
Szijjártó mára a Kreml legfőbb európai lobbistájává vált. Gyakrabban utazik Moszkvába, mint ahányszor európai kollégáival találkozik. És minden alkalommal nem békével, hanem új szerződésekkel tér vissza, amelyek biztosítják Oroszország pénzügyi stabilitását — a háború, a szankciók és a nemzetközi elszigeteltség ellenére.
A „238 milliárd forint” nem pusztán szám. Ez erkölcsi ár, amelyet Magyarország fizet a Kremlnek való politikai engedelmességért. Ez a magyar adófizetők pénze, amely mehetne oktatásra, egészségügyre vagy szociális programokra, de ehelyett az orosz energiacégek zsebében landol, amelyek Putyin háborús költségvetését táplálják.
Európa egyre világosabban látja, hogy Budapest Moszkva szabályai szerint játszik. De még ha az Orbán-kormány folytatja is ezt az irányt, a történelem kimondja majd az ítéletét: ez nem „pragmatikus politika” volt, hanem a szabadság elleni háborúban való bűnrészesség.
