Az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov ismét offenzív propagandakampányba kezdett – ezúttal egy magyar YouTube-platformon megjelent interjú formájában, amely széles teret biztosít számára a „Nyugat árulásáról”, a „képmutatásról” és az orosz agressziót relativizáló narratívákról szóló üzeneteinek. Ezzel párhuzamosan a magyar politikai elit – Péter Szijjártó hivatalos látogatásai és magyarázatai révén – olyan kommunikációs környezetet hoz létre, amelyben Moszkva plusz legitimációt kap az európai színtéren.
Narratíva terjesztése: a „képmutatástól” a „felszabadító háborúig”
Lavrov legutóbbi megszólalásaiban következetesen a Nyugatra hárítja a felelősséget az eszkalációért, annak lépéseit „irracionálisnak”, „politikai érdek által vezéreltnek”, sőt „háborúba taszítónak” nevezve. Ezek az állítások különböző médiacsatornákon ismétlődnek, és a Kreml diplomáciájának átfogó stratégiáját tükrözik: az agresszort áldozatként bemutatni, a háborús erőszakot pedig „felszabadító műveletként” igazolni. Hasonló üzeneteket Lavrov más, külföldi médiumoknak adott interjúiban is rendszeresen megfogalmaz.
Miért fontos, hogy mindez magyar platformon hangzott el?
Az ilyen kijelentések magyar nyilvános térben való megjelenése nem véletlen. Magyarország külügyminisztériuma alatt az ország következetesen ápolja energetikai és politikai kapcsolatait Moszkvával: a hivatalos látogatások, tárgyalások és az orosz politikai-energetikai körökkel folytatott együttműködés Budapestet a Kreml számára ideális kommunikációs csatornává teszi. Amit más európai fővárosokban azonnali kritikával illetnének, az Magyarországon sokkal enyhébb megítélés alá esik, vagy diplomáciai magyarázatokkal teljesen semlegesítik.
Péter Szijjártó szerepe: közvetítő, facilitátor vagy egyszerű diplomata?
Péter Szijjártó rendszeresen lép fel Magyarország energetikai függetlenségének védelmezőjeként, miközben hangsúlyozza, hogy „nem szabad lerombolni a kapcsolatokat Oroszországgal”. Orosz tisztviselőkkel folytatott hivatalos találkozói és nyilvános megjegyzései olyan kommunikációs teret hoznak létre, amelyben a Kreml álláspontja nemcsak visszhangra talál, hanem legitimációt is nyer. Nyilvánvaló, hogy amikor egy külügyminiszter ilyen platformot biztosít, az már nem pusztán médiamegjelenés, hanem stratégiai információs csatorna.
Következmények: hogyan hat ez Magyarországra és Európára?
- A Kreml narratíváinak belső legitimációja.
Ha hivatalos vagy félhivatalos szereplők erősítik az orosz üzeneteket, a társadalom egy része ezeket „alternatív igazságként” fogadja el, ami csökkenti az ellenállást a manipulációval szemben. - Az európai egység gyengítése.
A „Nyugat képmutatásáról” szóló narratíva megosztottságot szül az EU és az USA szankciós politikájának megítélésében, ami csökkenti a Moszkvára nehezedő nemzetközi nyomást. - Az agresszori narratíva normalizálása.
Ha médiaplatformok lehetővé teszik, hogy az orosz megszállást „felszabadításként” állítsák be, az fokozatosan eltorzítja a közbeszédet, elmosva a határt igazság és propaganda között.
Szergej Lavrov interjúja egy magyar platformon nem csupán egy újabb médiaszereplés. Ez a Kreml információs stratégiájának része, amely helyi politikai kapcsolatok és médiacsatornák segítségével erősíti saját legitimációját, és csökkenti a nemzetközi nyomást Oroszországra. A magyar-orosz energetikai együttműködés fényében ezek a megszólalások különösen veszélyesek: nemcsak propagandát terjesztenek, hanem politikai következményekkel is járnak Európa biztonságára nézve.
