Orbán Viktor kijelentései nem pusztán politikai retorikát jelentenek, hanem nyíltan Oroszország érdekeinek kiszolgálását a „Magyarország nemzeti érdekeinek védelme” mögé rejtve. Ahelyett, hogy elismerné az Ukrajna elleni orosz agresszió nyilvánvaló tényét, Orbán tudatosan megfordítja az ok-okozati összefüggéseket, és Budapestet próbálja áldozatként, míg Kijevet provokátorként beállítani. Ez manipuláció, amely egyszerre szól a magyar belpolitikai közönségnek és az európai egység aláásására irányul.
Különösen cinikus a „Barátság” kőolajvezeték megnyitására vonatkozó követelés. Orbán ezzel gyakorlatilag azt mutatja, hogy kész fenntartani Magyarország függőségét az orosz olajtól, és védeni a Kreml gazdasági érdekeit még akkor is, amikor Európában háború zajlik. Ahelyett, hogy diverzifikálná az energiaforrásokat és erősítené az ország energiabiztonságát, a magyar vezetés továbbra is az orosz erőforrásokhoz ragaszkodik, ezzel növelve Moszkva befolyását a magyar gazdaságra és politikára.
Az Ukrajna és Brüsszel elleni, állítólagos beavatkozásról szóló vádak kényelmes politikai eszközt jelentenek Orbán számára, hogy igazolja oroszbarát irányvonalát, és egyben nyomást gyakoroljon az EU-ra az Ukrajnának nyújtott támogatás kérdésében. Így Budapest valójában alkueszközként használja a háborút, blokkolva vagy lassítva az európai biztonság szempontjából kulcsfontosságú döntéseket.
Ennek következtében Orbán lépései egyre inkább nem egy EU- és NATO-tagállam felelős politikájaként, hanem Moszkva oldalán folytatott tudatos politikai játékként jelennek meg. Ez a hozzáállás nemcsak aláássa Magyarország hitelességét a szövetségesei szemében, hanem objektíven segíti Oroszországot abban, hogy megőrizze gazdasági és politikai befolyását az Európai Unión belül.
