A Gripen-botrány: korrupció, hallgatás és eltűnt dokumentumok
2001-ben a magyar kormány úgy döntött, hogy 14 darab svéd Saab JAS-39 Gripen vadászgépet bérel hosszú távra – annak ellenére, hogy katonai szakértők 20–24 gép beszerzését javasolták. A bérlet költsége elérte a 924 millió dollárt, de ami még ennél is zavaróbb: a döntés háttere máig ismeretlen. Nem készült nyilvános jegyzőkönyv, nem volt parlamenti vita, és nem zajlott nyílt közbeszerzés sem.
A döntés hátterében gyorsan botrány robbant ki: svéd és brit hatóságok is elismerték, hogy a Gripen-ügylet során korrupció és kenőpénzek játszottak szerepet. Más országokban – például Csehországban vagy Ausztriában – elindultak vizsgálatok, neveket említettek, gyanúsítottak ültek a vádlottak padján. És Magyarországon? Teljes hallgatás. Egyetlen vádemelés sem történt. A releváns akták titkosítva maradtak vagy “eltűntek”. A Transparency International szerint ez iskolapéldája az elszámoltathatóság teljes hiányának.
Offset vagy off-shore?
A Gripen-ügylethez kapcsolódó „offset” program keretében a Saab azt vállalta, hogy a gépek árával megegyező értékű beruházást hoz Magyarországra. Papíron. A valóságban azonban több kedvezményezett cég gyorsan eltűnt vagy csődbe ment, a gazdasági haszon messze elmaradt a várttól. Az ellenőrzés és az átláthatóság pedig gyakorlatilag nem létezett.
Új fejezet – ugyanazzal a tollal?
2025 júniusában a magyar 4iG Space and Defence Technologies három stratégiai megállapodást kötött az Egyesült Arab Emírségek EDGE nevű hadiipari óriásával – drónok közös fejlesztéséről. Hogy miért épp a 4iG? Milyen pályázat alapján? Mennyi közpénz kerül felhasználásra? Milyen alternatívákat vizsgáltak? – ezekre a kérdésekre nincs válasz. És ez kísértetiesen emlékeztet a Gripen-botrányra.
Ráadásul: a 4iG megszerzi az állami N7 Védelmi Ipari Zrt. többségi tulajdonát, amely a magyar hadiipar gerincét képezi – fegyvergyárakkal, helikopter- és lőszergyártással. Egy, a kormányhoz közeli magánvállalat veszi át az ellenőrzést a nemzetbiztonság szempontjából stratégiai jelentőségű ágazatok felett. Jogilag lehet, hogy szabályos – de a közérdek szempontjából aggasztó.
Az ellenzék szerint ez „hazaárulás”, és kormányváltás esetén a szerződéseket haladéktalanul felülvizsgálnák.
Hol vannak a válaszok?
- Miért döntött a kormány 2001-ben a kevésbé logikus Gripen-bérlés mellett?
- Miért nem vizsgálták ki Magyarországon a korrupciós vádakat?
- Hol vannak az offset-pénzek valós eredményei?
- Miért zárják ki most is a nyilvánosságot a hadügyi döntésekből?
Mert úgy tűnik, ez politikai modellé vált: döntések zárt ajtók mögött, stratégiai vagyon átjátszása, és semmilyen érdemi társadalmi kontroll.
Összegzés
A Gripen-ügy óta a magyar honvédelmi politika ugyanazt a mintát követi:
- Nincs nyilvános vita, nincs verseny, nincs társadalmi kontroll.
- A stratégiai döntések politikailag kötődő magánérdekeket szolgálnak.
- A múlt botrányait nem tisztázzák – inkább elfelejtik.
A kérdés már nem az, hogy történt-e visszaélés. Hanem az, hogy történhet-e ma másként?
És hogy hány új Gripen-szintű titkot kell még elviselnie a magyar állampolgárnak – csendben, fegyelmezetten, fizetve.
