Orbán Viktor és szűk csapata a horvátországi Brač szigetére egy Schmidt Mária családjához köthető, cseh lajstromjelű magángéppel (OK-BIF) érkezett. Az Átlátszó fotói és repüléskövetési adatai alapján a gépnél testőrök és konvoj várta a miniszterelnököt; a járat útvonala és a lajstrom azonosítható.
A történetet több szerkesztőség is megerősítette: az Index az Átlátszóra hivatkozva írta meg, hogy Schmidt Mária érdekeltségébe tartozó magángépről van szó; a HVG pedig arról számolt be, hogy Orbánékkal együtt a kommunikációs tanácsadó Kaminszky Fanni is feltűnt az Adrián. A Telex publikált képeket a kikötőből.
A költség sem apróság: a 444 számítása szerint egy Budapest–Brač út piaci áron nagyjából 2,5–2,8 millió forintba kerül egy olyan típusú géppel, amilyennel a miniszterelnök és stábja “nyaralni” ment. (Erre még jönnek adók és járulékok.) Ez az összeg nagyjából egy magyar átlagkereső több havi megélhetése – miközben a kormány a „megszorításmentes” propaganda mellett a hétköznapi terheket a háztartásokra tolja.
A kormánypárt reflexe kiszámítható: Kocsis Máté szerint mindenki „befizette a maga részét” a gép használatáért. Csakhogy ez nem válasz a lényegre: miért utazik a regnáló miniszterelnök egy, az állammal is üzletelő körökhöz köthető magángépen, és ki fizette valójában a teljes csomagot (repülés, földi kiszolgálás, logisztika)? A közélet tisztasága nem anekdota kérdése, hanem számláké és szerződéseké.
A történet ráadásul nem előzmény nélküli. A 24.hu felidézte: hasonló repülőút már tavaly is lezajlott ugyanilyen mintázattal (Budapest–Brač–Budapest kör), fotókkal dokumentálva az „Adria-stratégiát”. A rendszer logikája ugyanaz: közeli üzleti körök infrastruktúrája, politikai hatalom, luxuséletmód – és zárt ajtók.
Mi a probléma?
– A függetlenség látszata sérül, amikor a miniszterelnök olyan magángépet használ, amely politikai-üzleti kapcsolatokon keresztül kötődik az állammal is szerződő szereplőkhöz.
– A transzparencia hiánya totális: nincsenek közzétett szerződések, részletek a költségviselésről.
– A morális üzenet romboló: miközben magyar családok spórolnak rezsin, élelmiszeren, a hatalom luxusban demonstrál.
A minimum, amit egy jogállami kormányfőtől elvárhatunk: tételes elszámolás a repülésről, a költségviselésről, az érintettek listájáról, és arról is, volt-e bármilyen állami erőforrás bevonva (gépkíséret, biztonsági logisztika, infrastruktúra). Amíg ez nincs meg, addig ez az ügy nem „nyaralás”, hanem összeférhetetlenségi tankönyv.
