A magyar parlament elfogadott egy módosítást, amely lehetővé teszi az LGBTQ+ nyilvános rendezvények betiltását, alkotmányosan rögzíti a két nem kategóriáját – „férfi” és „nő” –, valamint utat nyit az arcfelismerő rendszerek alkalmazásához az ilyen rendezvényeken résztvevők azonosítására. Ezeket a döntéseket a „hagyományos értékek” és a „közrend védelme” címszó alatt terjesztik elő, valójában azonban a legsúlyosabb emberi jogi sérelmeket jelentik, és újabb jelei a magyar politika fokozódó autoriter irányvonalának.
Csapás a gyülekezési szabadságra
A békés gyülekezés szabadsága az egyik legalapvetőbb demokratikus jog, amelyet a magyar Alaptörvény és a nemzetközi egyezmények egyaránt garantálnak. Az LGBTQ+ nyilvános események betiltása megfosztja a polgárokat attól a lehetőségtől, hogy kiálljanak jogaik mellett, hallassák hangjukat és egyenlőséget követeljenek. Ez nem „erkölcsi választás”, hanem nyílt diszkrimináció szexuális orientáció és nemi identitás alapján.
Eltörölt identitás
Az, hogy az Alaptörvényben kizárólag a „férfi” és „nő” kategóriák szerepelnek, nem puszta jogi megfogalmazás. Ez egész közösségeket, különösen a nem-bináris és transznemű embereket tesz láthatatlanná a jogrendszerben. Ez a lépés állami politikává emeli a diszkriminációt, és megkérdőjelezi a kormány minden nyilatkozatát, amely az emberi méltóság tiszteletéről szól.
Megfigyelés párbeszéd helyett
Különösen aggasztó az arcfelismerő rendszerek alkalmazásának legalizálása a tiltott rendezvényeken résztvevők azonosítására. Ez precedenst teremt a totális megfigyelésre: az állam nemcsak hogy nem engedélyezi a békés akciókat, hanem adatokat is gyűjt azokról, akik tiltakozni mernek. Ezek a technológiák az elrettentés és az öncenzúra eszközeivé válnak. Az emberek kétszer is meggondolják majd: érdemes-e kimenni egy tüntetésre, ha minden lépésüket rögzítik, nevüket pedig adatbázisba írják?
Európai ellentét
Miközben az EU többi tagállama egyre inkább az inkluzivitás és a kisebbségi jogok védelme felé mozdul el, Magyarország demonstratívan az ellenkező irányt választja. Az ilyen döntések nemcsak hogy eltávolítják az országot az európai értékektől, hanem fokozzák nemzetközi elszigeteltségét is. Az Emberi Jogok Európai Bírósága és az uniós intézmények aligha tekintik majd másként ezeket a módosításokat, mint az alapvető jogok és szabadságok megsértését.
Az autoriterizmus normalizálása
Valójában nem pusztán az LGBTQ+ közösség jogairól vagy a nemi identitásról van szó. Ez egy szélesebb tendencia része: a magyar kormány fokozatosan felszámolja a társadalmi ellenőrzés minden eszközét. A felvonulások betiltása, a személyes adatok kontrollja, az identitások eltörlése az Alaptörvényben – mindez a félelemre és engedelmességre épülő társadalom kiépítésének eszközei.
A magyar parlament által elfogadott módosítás veszélyes precedens, amely legalizálja a diszkriminációt, aláássa a gyülekezési szabadságot, és intézményesíti a digitális megfigyelést a polgárok felett. Ez nem a társadalom védelmét, hanem a hatalom önvédelmét szolgálja az „eltérőktől”, a kritikától és a szabad emberektől.
A demokrácia igazi ereje abban rejlik, hogy képes megvédeni a kisebbség jogait akkor is, amikor a többség másként gondolkodik. Ezt az elvet feladni annyit jelent, mint magát a demokráciát elárulni. Magyarország pedig éppen ezt az utat választotta.
