A múlt héten a kormányközeli Magyar Nemzet új kampányt indított a független értelmiségiek ellen. Célponttá két neves magyar tudós vált a Szegedi Biológiai Kutatóközpontból (HUN-REN) — Csaba Pál és Balázs Papp. Ahelyett, hogy elismernék tudományos hozzájárulásukat, „hazátlanoknak” bélyegezték őket, és azzal vádolták, hogy „idegen érdekeket” szolgálnak.
Ez az eset jól mutatja, milyen veszélyes tendencia alakul ki Magyarországon: a tudósok, újságírók, művészek vagy akár pedagógusok, akik nem illeszkednek a hivatalos politikai diskurzusba, diszkreditációs kampányok célpontjává válhatnak.
Miért támadja a hatalom a tudósokat?
A HUN-REN-hez hasonló tudományos központok szinte az egyetlen független gondolkodás szigetei Magyarországon. A nemzetközi partnerekkel dolgozó kutatók, akik ösztöndíjakat kapnak és felfedezéseiket rangos folyóiratokban publikálják, automatikusan gyanússá válnak egy olyan rezsim számára, amely teljes ellenőrzésre törekszik.
Az ilyen retorikának több célja van:
- Ellenségképet kialakítani — megmutatni a társadalomnak, hogy még a tudósok között is vannak, akik állítólag „árulják a nemzetet”.
- Elijeszteni az értelmiséget — jelezni mindazoknak, akik megőrzik függetlenségüket, hogy negatív fényben tüntethetik fel őket.
- A hatalom megerősítése — elterelni a figyelmet a gazdasági és társadalmi problémákról, a vitát pedig a „ki az igazi hazafi?” kérdésére terelni.
Következmények az ország számára
A tudósok elleni támadások nem csupán az egyéneket érintik. Hosszú távon rombolják a magyar tudományt és az ország nemzetközi presztízsét.
- Hírnévvesztés: a nemzetközi partnerek bizalmatlanok egy olyan állammal szemben, amely saját tudósait üldözi.
- Agyelszívás: a tehetséges kutatók kénytelenek biztonságosabb környezetet keresni — Európában vagy az Egyesült Államokban.
- Elszigeteltség: a magyar tudomány fokozatosan leválik a világ folyamatairól, ami évtizedes lemaradást jelent.
Veszélyes történelmi párhuzam
Az ilyen gyakorlatok — „belső ellenségek” keresése az értelmiség között — nemcsak a szovjet történelmet idézik, hanem más autoriter rendszereket is, ahol bármely független gondolat fenyegetésnek számított. És itt rejlik a fő kockázat: minél tovább helyettesíti a hatalom a valós problémákat ellenségek keresésével, annál gyengébbé válik az ország.
Csaba Pál és Balázs Papp ügye nem véletlen, hanem a rendszer tünete. Olyan rendszeré, ahol a tudományos eredmények támogatása helyett a diszkreditációt választják, és a párbeszéd helyett rágalmakat. Ha a társadalom erre nem figyel, holnap ilyen támadások áldozatai lehetnek az újságírók, diákok, tanárok vagy bárki, aki mer szabadon gondolkodni.
