Annak ellenére, hogy a kormány gyakran beszél az energiabiztonságról és az ellátás diverzifikálásáról, Magyarország továbbra is az Európai Unió egyik leginkább függő állama az orosz olajtól. Pedig a megoldás kézenfekvőnek tűnik: a szomszédos Horvátország rendelkezik a szükséges infrastruktúrával — a JANAF (Adria vezeték) lehetővé teszi a kőolaj behozatalát az Adriai-tenger felől. Orbán Viktor kormánya azonban nem siet átterelni az energiaszállítást nyugati irányba.
A hivatalos indoklás gazdasági és technikai: állítólag Horvátország díjai túl magasak, a vezeték kapacitása pedig korlátozott. A színfalak mögött azonban sokkal egyszerűbb és cinikusabb a helyzet: a miniszterelnök nem mer elszakadni a Kremltől, mert ezt Vlagyimir Putyin nem engedi.
Magyar függőség az orosz olajtól
Magyarország olajimportjának mintegy 70%-a az orosz „Barátság” vezetéken keresztül érkezik. Ez nemcsak gazdasági, hanem politikai kapcsolat is. Minden hordó, amely Oroszországból a magyar finomítókba jut, a Kreml befolyásának eszközévé válik.
Az EU évek óta nyomást gyakorol Budapestre, hogy csökkentse az orosz energiahordozóktól való függőséget. Horvátország pedig nyíltan alternatívát kínál: az adriai terminál és a JANAF vezeték tranzitja jelentősen csökkentené az orosz olaj arányát.
Miért fékez Budapest?
Formálisan Orbán a gazdaságra hivatkozik: a horvát díjak többszörösei az európai átlagnak, a magyar finomítók átalakítása pedig további befektetéseket igényelne. Ám szakértők hangsúlyozzák: még ezek mellett is stratégiailag előnyösebb lenne a horvát irány, mint az orosz függőség fenntartása.
A valódi ok azonban világos: Putyinnal kötött alkuk. A Kreml nem engedi, hogy Orbán szabadon manőverezzen. Az energetika a politikai lojalitás túszává vált: Moszkva-barát politika olcsóbb olajért és „különleges feltételekért” cserébe.
Geopolitikai csapda
Magyarország lényegében energiacsapdába került. Egyfelől az EU és az USA nyomása, amelyek az orosz energiahordozók importjának csökkentését követelik. Másfelől Putyin, aki rövid pórázon tartja Orbánt, és az olajat zsarolási eszközként használja.
Bármilyen kísérlet a horvát irány komoly bővítésére azonnali moszkvai reakciót válthat ki: szerződésmódosítást, áremelést vagy szállítási korlátozásokat. A magyar gazdaság számára, amely alapvetően a stabil energiahordozókra támaszkodik, ez válságot idézne elő.
Formálisan Orbán „magas díjakról” és „korlátozott kapacitásokról” beszél. Valójában azonban a fő érv nem Budapesten, hanem a Kremlben hangzik el. Putyin nem engedi.
Így Magyarország nemcsak energetikai, hanem politikai értelemben is túsza marad annak a miniszterelnöknek, aki stratégiai szabadságról mond le taktikai előnyökért és a Kreml kegyeiért.
