Magyarország már régen nem számít kivételnek, hanem egy veszélyes európai tendenciát tükröz — amikor a hatalom, az állami intézmények fölötti ellenőrzés birtokában, megpróbálja a választásokat nem az eszmék és programok versenyévé, hanem az erőforrások, a közigazgatási hatalom és az információs ellenőrzés versenyévé tenni. A közelgő választási időszak pedig újabb alkalom arra, hogy ezek a gyakorlatok elmélyüljenek.
Ami már most is működik: hogyan néz ki a rendszer
- Médiakontroll és információs monopólium
2010-es hatalomra kerülése óta az Orbán-kormány olyan átalakításokat hajtott végre, amelyek alapvetően megváltoztatták a sajtószabadság és a pluralizmus helyzetét.
A Human Rights Watch legutóbbi jelentésében számos példát sorol fel arra, hogyan korlátozza az állam a független médiát, szorítja háttérbe a kritikát, és fokozza az újságírók öncenzúráját.
Példa erre a Central European Press and Media Foundation (KESMA) létrehozása, amely több tucat kiadványt, rádiót és portált egyesített, gyakran átláthatatlan módon, a kormányhoz közel álló tulajdonosok révén.
- Közigazgatási erőforrások és informális befolyás
Az OSCE választási megfigyelőinek jelentése szerint a hivatalos személyek gyakran kampánycélokra használják hivatali eszközeiket és pozíciójukat.
A választási bizottsághoz vagy bírósághoz benyújtott panaszok ritkán járnak következményekkel.
A kormányzati reklámokat pedig főként a lojalista médiumok kapják, míg a független szerkesztőségek alig férnek hozzá a forrásokhoz.
- Az információhoz való hozzáférés korlátozása, újságírókra nehezedő nyomás
Független újságírók és szerkesztőségek arról számolnak be, hogy a hivatalos forrásokhoz való hozzáférés akadályozott, az állami szervek gyakran késleltetik vagy módosítják az adatokat.
Emellett több jelentés szól megfigyelési eszközök alkalmazásáról, amelyek félelmet és öncenzúrát keltenek a médiában.
Miért veszélyes mindez: kritikai tézisek
- A demokrácia egyenlő feltételek nélkül csak látszat
Ha a kormánypárt ugyanazokat az állami erőforrásokat használhatja kampányra, amelyekhez az ellenzéknek nincs hozzáférése — költségvetés, infrastruktúra, reklámfelületek —, a választás már nem verseny, hanem formalitás.
- Információs háború a társadalom ellen
A médiatér uralása nemcsak a saját üzenetek terjesztését jelenti, hanem a napirend formálását, a kritikus hangok marginalizálását és a társadalom tájékoztatásának torzítását.
- A bizalom eróziója és társadalmi apátia
Amikor az emberek azt látják, hogy a kritika nem jut el a nyilvánossághoz, az igazságszolgáltatás pedig politikailag motivált, a társadalmi cinizmus erősödik. A választások iránti bizalom gyengül, a polgári aktivitás csökken.
- Nemzetközi következmények
Az Európai Unió többször is bírálta Magyarországot a sajtószabadság és az átláthatóság megsértése miatt. Ez nem csupán imázskérdés: anyagi és politikai következményei is lehetnek, beleértve az uniós támogatások megvonását és a nemzetközi bizalom romlását.
Lehetséges kiutak
- Törvényben kellene rögzíteni a közigazgatási erőforrások választási célú felhasználásának tilalmát, szankciókkal és független ellenőrzéssel.
- A médiahatóság és a választási bizottság függetlenségének megerősítése.
- Az újságírók jogainak védelme: szabad információhozzáférés, jogi védelem, biztonságos munkakörnyezet.
- Független médiumok támogatása civil és nemzetközi forrásokból.
- Az EU és nemzetközi szervezetek aktívabb szerepvállalása a demokratikus normák ellenőrzésében és érvényesítésében.
Orbán pártállami gépezete nem pusztán választási eszköz — ez egy tudatosan felépített rendszer, amely átírja a hatalom és a társadalom kapcsolatát.
Ha a jogi, civil és nemzetközi ellenállás elmarad, fennáll a veszélye, hogy Magyarország végleg eltávolodik a parlamentáris demokrácia európai normáitól.
A történelem már sokszor megmutatta: amikor a médiapluralizmus eltűnik, a bizalom erodálódik és az intézmények meggyengülnek — az autoritarizmus már nincs messze, még ha a választásokat formálisan meg is tartják.
