Magyarország nagyratörő célt tűzött ki: több magyar, több család, nemzeti megújulás – mindez bevándorlás nélkül. A valóság azonban könyörtelenül szétzúzza ezt az álmot. Az elmúlt évtizedben az ország nemcsak megrekedt, hanem lefelé csúszik.
2014 és 2024 között a magyar népességfogyás 37,8%-át a kivándorlás okozta. Ez nem puszta statisztika, hanem vészjelzés. A fiatalok, a képzett, ambiciózus emberek elhagyják az országot – nem csak a bérek miatt, hanem mert nem látnak jövőt otthon.
Ez nem véletlen hiba, hanem egy rendszer kudarcának eredménye. Amikor azt mondják: „Maradj itthon, alapíts családot, dolgozz!”, de nem teremtenek hozzá valódi feltételeket, az emberek más utat választanak. Ahogy Ágnes Hárs kutató is megfogalmazta:
„A jólét és a perspektíva hiánya a fő ok.”
Hiába a harmadik gyerek után járó adókedvezmény, hiába a családtámogatási programok – ezek nem pótolják a biztonságos megélhetést, a kiszámítható jövőt és az oktatás színvonalát. Magyar diákok ezrei mennek külföldre tanulni, és a többségük már nem tér vissza.
Az eredmény: Magyarország elveszíti a munkaképes korú lakosságát, az adófizetőket, miközben nő az eltartottak aránya – nyugdíjasok, szociálisan rászorulók. Ez nemcsak demográfiai, hanem gazdasági és társadalmi válság is.
Ha a kormány nem változtat az irányon – nemcsak arra biztat, hogy „szüless itthon” vagy „gyere haza”, hanem valódi versenyt teremt az emberekért –, akkor a népességcsökkenés fel fog gyorsulni.
Olyan országra van szükség, ahol megéri maradni: tisztességes munkakörülményekkel, modern oktatással, szabad gondolkodással és valódi esélyekkel.
Mert hazafiságból senki sem tud hosszú távon megélni. És egy ország, amely arról álmodik, hogy „több magyar éljen Magyarországon”, végül azt tapasztalja, hogy egyre kevesebb magyar marad Magyarországon.
